2008. december 11., csütörtök

Karácsony Dániában 1: A karácsonyi manó

Aki Karácsony körül Dániában jár, óhatatlanul felfigyel a rengeteg apró, manó formájú figurára, amelyek elengedhetetlen elemei a boltok, otthonok karácsonyi dekorációjának. Természetesen a karácsonyi manóról (julenissen) van szó, amely nélkül nincs igazi dán Karácsony.


Manók Dániában régen...

Kevesen tudják, de a manóknak eredetileg semmi közük nem volt a Karácsonyhoz. Hagyományosan a pogány néphitből származó természetfeletti lények voltak, amelyek egy-egy házat, parasztgazdaságot védelmeztek, amolyan házi szentként. A magyar folklórban legközelebbi párhuzamaik a különféle segítőszellemek: a lidérccsirke, a spiritus, a földi ördög és társaik. Nevük (nisse) a Niels férfinév becézett változata („Nielsecske”). (Valószínüleg a manókat eredetileg máshogy hívták, ám az a szó tabu tárgya lett: biztonsági megfontolásokból nem volt szabad kiejteni, így fokozatosan feledésbe merült.) A hagyományos nisse megjelenhet macska- kutya- illetve liba- képében is, de alapvetően emberi formájuk van. Kinézetre aprók, ritkán nagyobbak, mint egy 10 éves gyerek, ám vonásaik egy öregemberéi: ráncos bőr, ősz szakáll és haj. A paraszti életmóddal való szoros kapcsolatukat öltözékük is tükrözi: facipő, egyszerű, durva szürke nadrág és pulóver és hosszú piros sapka. (Ha valakinek esetleg mindezek alapján a Télapó képe ugrik be, akkor az nem véletlen: a svéd származású amerikai Haddon Sundbolm a skandináv manót vette alapul, amikor a Coca Cola cégnek 1931-ben megtervezte az első modern Télapót. E miatt a nisse és a Télapó alakja időnként össze is mosódik.)

Bár manapság a manó elválaszthatatlan a dán Karácsonytól, és az év többi részében nem is látható, mindez nem volt mindig így. Eredetileg a nisse a parasztgazdaságot, illetve az azon élő családot segítette, védte. Különösen az állatokkal, főleg a lovakkal tudott bánni, de segédkezett más házi és mezei munkákban is, tanácsot adott, hogy mikor és mit kell aratni, vetni, de szükség esetén gabonát is lopott más házaktól. Ha valakinek elege lett a manójából, jó esetben egyszerűen felszólíthatta, hogy költözzön máshova. Ezt a manó általában meg is tette, de magával vitt mindent, amit ő készített, szerzett a farmon, nem ritkán komoly szegénységet előidézve. Rossz esetben pedig a magát megmakacsoló manót a pap segítségével kellett kiűzni.

A nisse-vel általában tanácsos volt jól bánni, mert ha megharagudott, igen sok kárt okozhatott: tönkre tehette a termést, betegséget hozhatott a családra, sőt akár még embert is ölhetett. A nisse-vel való jó kapcsolat kulcsa természetesen az élelmezés volt. Ünnepnapokon kis tálkában kását kellett neki kitenni, lehetőleg egy nagy kupac vajjal. Ezt elfelejteni, illetve a manók kásájából enni nem volt tanácsos: számtalan legenda maradt fent emberekről, akiken a feldühödött manó különféle rafinált módokon állt bosszút.


… és most

A modern karácsonyi manó (julenissen) viszonylag új találmány, aminek a külső hasonlóságot leszámítva viszonylag kevés köze van a hagyományos manókhoz. A karácsonyi manót 1836-ban "találta fel" Constantin Hansen festőművész, és nagyon gyorsan népszerűvé vált a polgári háztartásokban. Manapság ezek a manók a Télapó első számú segítői, akik elkészítik és becsomagolják az ajándékokat. Gyakran kisebb, ám alapjában véve ártalmatlan csínyeket is végrehajtanak, például eldugnak dolgokat. Bár eredetileg a nisse mindig egynemű volt, a karácsonyi változatban hamarosan megjelentek a nőnemű manók, majd törvényszerűen a manógyerekek is.


A karácsonyi manók a főszereplői a dán tévé hagyományos adventi műsorsorozatának, a Julekalender-nek (Karácsonyi napló) is, melyből minden évben újabb sorozatot forgatnak, és az egyes epizódok az Advent minden napján képernyőre kerülnek. Adventkor a karácsonyi manók sok dán munkahelyen is felütik a fejüket. Erre úgy kerül sor, hogy egy nagy kalapból mindenki húz egy nevet (amit persze nem oszt meg másokkal), majd az illetőt különböző meglepetésekben részesíti. Ezek általában pozitívak (kitakarít a rendetlen munkatárs után, feldíszíti az irodáját, kisebb ajándékokkal lepi meg) de lehetnek aránylag gonoszak is. Például ha valaki biciklijét leeresztett gumikkal találja, jó esély van rá, hogy a manója áll a háttérben. Mindennek persze fontos eleme, hogy a manó igyekszik a kilétét az Advent végéig leplezni, áldozata pedig azt kifürkészni.


A fenti képen a mi családi karácsonyi manóink láthatók. Nevük sajnos nincs, bár megérdemelnék, mert évek óta hűségesen szolgálnak. Az év nagy részét egy régi bőröndben töltik a pincében, és csak Adventkor jönnek elő.

2 megjegyzés:

Orsi írta...

Hát ez azért vicces, hogy néha mennyire egy rugóra jár az agyunk, nem? És mondd csak, mi lesz a következő bejegyzésed témája? Csak nem a... na, nem lövöm le a poént.

Zsolt írta...

További autentikus nisse-képek az Orsi blogján: http://lyst-orsi.blogspot.com/2008/12/nyakunkon-kari-i-x-mas-is-around-corner.html

Orsi, ez tényleg egy érdekes véletlen, bár a téma aktualitása miatt talán nem teljesen megmagyarázhatatlan. Várom a folytatást.