2008. december 5., péntek

Bálnahalál delfin módra

Az alábbi email futótűzként terjed az interneten, és már számos magyar blogon is megjelent (például itt). Engem az efféle, az „urban legend” kategóriájába tartozó, névtelen irományok általában hidegen hagynak, de ezúttal a tények olyan fokú figyelmen kívül hagyásáról van szó, ami mellet nem mehetek el szó nélkül. Szóval a mail:

HIHETETLEN HOGY MANAPSAG EZ MEGENDETT!!! KULDJETEK TOVABB MINEL TOBB EMBERNEK EZEKET A MEGDOBBENTO KEPEKET HOGY MEGALLITHASSUK OKET!!!!

HIHETETLEN DE SAJNOS MEGIS IGAZ HOGY MINDEN EVBEN MEGISMETLODIK EZ A BRUTALIS SZERTARTAS A FEROE SZIGETEKEN AMI DANIAHOZ TARTOZIK. DANIA, AMELYIK ORSZAGROL AZT GONDOLJUK HOGY EGY NAGYON FEJLETT ORSZAG, TAGJA AZ EUROPAI UNIONAK, MINDEN EVBEN MEGENGEDI HOGY MEGISMETLODJON EZ A MESZARLAS. MINDEZT A VERES MESZARLAST AZERT, MERT IGY „UNNEPLIK” A FIATAL FIUK FERFIVA VALASAT, AZ OBOLBE CSALOGATJAK A CALDERONI DELFINEKET AKIK NAGYON BARATSAGOS INTELLIGENS KIVANCSI ELOLENYEK ES UTANA HALOMRA OLIK OKET ES AMI MEG FELHABORITOBB HOGY AZ EMBEREK MEG EL IS MENNEK MEGNEZNI ES MINT A BARANYOK OTT ALLNAK ES VEGIGNEZIK HOGYAN OLIK MEG EZEKET A CSODALATOS ELOLENYEKET. HAT VAN AZ EMBERNEL NAGYOBB ALLAT??

KULDD EL EZT AZ EMAILT MINEL TOBB EMBERNEK ES SZEGYEN DANIANAKK!!!!!

Állítsuk meg a hülyeséget!

Kezdjük néhány alapvető tárgyi tévedéssel illetve pontosítással. Először is a képeken látható állatokat magyarul gömbölyűfejű delfinnek (ritkábban pilótabálnának) hívjuk. A gömbölyűfejű delfin (Globicephela melas) morfológiai szempontból a delfinek családjába tartozik, de életmódja, viselkedése inkább a bálnákéhoz hasonló, ami miatt a legtöbb nyelv bálnaként tartja számon: németül például Grindwal, Pilotwal, angolul pedig Pilot Whale. Hasonló okokból itt én is mint bálnát fogom kezelni. Másodszor, a szerencsétlen állatok nem valamiféle rituális férfivé avatásnak, hanem a Feröer (magyarul így írjuk) szigeteki hagyományos közösségi bálnavadászatnak esnek éppen áldozatul. A szöveg további tévedése, hogy mindezért a dán kormány felelős. Nem annyira második hazám, mint inkább az igazság védelmében fontos hangsúlyozni, hogy a Dániától 1300 km-re fekvő Feröer szigetek 1948 óta széleskörű, a hadügy és a külügy kivételével az élet minden területére kiterjedő önkormányzattal rendelkeznek, és a szigetcsoport az EU-nak sem tagja. Ebből kifolyólag a dán kormánynak körülbelül annyi közvetlen beleszólása van a helyi bálnavadászatba, mint mondjuk az angol királynőnek a kanadai fókavadászatba. Igaz, közvetett eszközöket alkalmazhatna a bálnák védelmében - de erről talán majd legközelebb. No de miről is van igazán szó?

Bálnavadászat késsel-villával

A hagyományos feröeri bálnavadászat (grindadráp) nagyjából így történik: Amikor egy halászhajó megpillant egy pilótabálna falkát, azonnal riasztja az adott település lakóit, akik mindent hátrahagyva, késekkel, horgokkal, bunkókkal felfegyverkezve a parton gyülekeznek, izgatott „Grind! Grind!” (bálna) kiáltásokat hallatva. E közben a halászhajók a part közeli sekély vízbe terelik a bálnákat (nem ritkán száznál is többet), ahol a lakosok a vízbe sietnek, és megkezdik a kaotikus mészárlást, mely vörösre festi a tengeröblöt. Ez ritkán tart tovább 15 percnél: csupán ennyi időbe telik, míg a szerencsétlen állatokat agyon- vagy félholtra sebzik, és a partra rángatják. Egy helyi törvény szerint a bálnákat csak egy méternél sekélyebb vízben szabad megtámadni, így azoknak, amelyek nem feneklenek meg, elvileg esélyük van a menekülésre. Ezeket üldözni sem szabad. Egy-egy szezonban (mely a nyári hónapokra korlátozódik, a bálnák migrációs szokásai miatt), átlagosan kb. 800 bálna leli halálát a szigetcsoport partjain. (Részletes statisztikák itt.)


Hagyománytisztelet?

A grindadráp ősi feröeri tradíció, gyökerei bizonyíthatóan a 10. századig nyúlnak vissza. A bálnavadászat a középkor folyamán a helyiek önellátásának egyik legfontosabb forrása volt (ne feledjük: arrafelé akkoriban tényleg nem nagyon volt mit enni), és még ma is a szigetlakók húsfogyasztásának negyedét fedezi. A technológiailag primitív, idegenek számára barbárnak ható mészárlási módszer is régebbi korok technikai viszonyait tükrözi.

Itt jön az említett email második súlyos tévedése: a grindadráp nem valamiféle rituális férfivé avatási szertartás, hanem jórészt egyszerű vadászat, annak minden rituális-ideológiai kellékével. A megszerzett bálnahúst szigorú szokásjog alapján osztják szét: a legnagyobb bálnát az állatokat először megpillantó hajó legénysége kapja, a többi húsból pedig a község minden lakója részesül, azok is, akik nem vettek részt a vadászatban. Így a képeken látható emberek nem egyszerű bámészkodók, hanem vagy a jussukra várnak, vagy pedig maguk is aktív vadászok. A vadászat ilyen kommunális formáinak természetesen identitásképző, a helyi közösséget összetartó szerepe is van. Ezt jelzi az is, hogy a grindadráp egy nagy közös bulival zárul, ahol kötelező jelleggel eléneklik a sok versszakból álló Grindevise-t, ami nagyjából a helyieknek a mostoha természet fölött aratott győzelmét hirdeti.

Az élelmezési szempontokon túl a legtöbb feröeri a bálnavadászatot annyira a helyi kultúra részének tekinti, mint mi a húsvéti locsolkodást vagy a disznótort, és ennek megfelelően szenvedélyesen védelmezi azt a kritikusokkal szemben. Érvelésüket a helyiek elsősorban két érvre alapozzák: a grindadráp-nak a helyi kultúrában játszott meghatározó szerepére, valamint arra, hogy a bálnavadászat ezen formája nem ellenkezik a vonatkozó nemzetközi egyezményekkel, melyek elismerik az őslakos népességek jogát a hagyományos vadászati formák alkalmazására. Magyarul arról van szó, hogyha mondjuk egy eszkimó ver agyon egy fókát, azért, hogy megegye (nagyrészt nyersen), a bőréből pedig kabátot varrjon, az minőségileg más, mintha kommerciális fókavadászok vernek agyon több százezer állatot, hogy prémjük a párizsi, londoni vagy budapesti divatüzletekbe kerüljön. Talán ebben tényleg van valami, bár a kritikusok rámutatnak, hogy a feröeri csak a definíció roppant liberális alkalmazásával tekinthető hagyományos őslakos társadalomnak.

Elszigetelt barbárság, avagy miért pont a bálnák?

Aki eddig eljutott, könnyen arra a következtetésre juthat, hogy a grindadráp egyik legelkötelezettebb hívének írását olvassa. Erről persze koránt sincs szó. A képek engem is felkavarnak, és minden tőlem telhetőt megtennék azért, hogy minderre ne vagy ne így kerüljön sor - de nekem ez az egész nem csak a bálnákról szól.

Az első dolog, ami ezzel kapcsolatban bosszant, az a szöveg érvelése. Ez azt sugallja, hogy a bálnák („delfinek”) megölése azért helytelen és barbár, mert „barátságos, intelligens és kíváncsi" élőlényekről van szó. No de mi van a barátságtalan, ostoba, közönyös, ronda és haszontalan állatokkal, amik csak úgy vannak, a nélkül, hogy szórakoztatnának, gyönyörködtetnének vagy lenyűgöznének bennünket? E szerint a gondolatmenet szerint egy panda élete értékesebb, mint mondjuk egy hiénáé, egy gólyáé többet ér, mint egy varjúé. Ennek talán még lenne is valami értelme a fajok szintjén, amennyiben egy veszélyeztetett, kihalás szélén tántorgó faj valóban több védelmet, gondoskodást igényel, de az egyes egyedek szintjén az érvelés értelmét veszti. Egy megkínzott állat szenvedése nem függ össze azzal, hogy mennyire intelligens vagy kíváncsi. A mi konkrét esetünkre visszatérve: bár tagadhatatlan, hogy a grindadráp az egyes bálnák számára a halál különösen kegyetlen, fájdalmas módja, a pilótabálnát mint fajt azonban nem fenyegeti. Az ugyanis azon kevés bálnafaj egyike, amelynek állománya viszonylag stabil, és nem szerepel a védelemre szoruló fajok listáján.

Egy további ok, ami írásra ragadott az a szöveg szelektivitása. Én a magam részéről nem látok lényegi különbséget a grindaráp és mondjuk a modern csirke- és sertésfarmok vagy vágóhidak gyakorlata között, hogy a bikaviadalt vagy a magyarországi énekesmadarak között az olasz vadászok által végzett rendszeres mészárlásokat ne is említsük. Sőt azt hiszem, hogy egy átlagos magyar vagy dán sertésfarmon „elő” sertés, ha tehetné, boldogan cserélne egy pilótabálnával, amely egész életét szabadon, a neki legjobban megfelelő módon élhette le. Engem a fenti képek leginkább azokra a falusi disznóvágásokra emlékeztetnek, amiknek magam is vonakodó részese voltam. Magyarul, azt hiszem, ideje megértenünk, hogy az emberi faj létezése elkerülhetetlenül együtt jár számtalan állat szenvedésével és halálával, és ebből a problémakomplexumból véletlenszerűen kiragadni egy-egy látványos, de elszigetelt példát nemcsak értelmetlen, hanem veszélyes is:. Sokakban azt a benyomást keltheti, hogy csupán a pilótabálnák (és még egy-két "divatos" állatfaj) szenvednek.

Mindezzel akár le is zárhatnánk a dolgot, ha a grindadráp ügyében nem történt volna újabban egy sokak számára váratlan fejlemény.


Csattanó – totális metál

A dán média ezen a héten számolt be róla, hogy a feröeri egészségügyi hatóság a leghatározottabban ajánlja a lakosságnak, hogy teljesen hagyjon fel a pilótabálnák húsának fogyasztásával. A helyi kormány ezen ajánlás alapján pedig a grindardráp teljes betiltását fontolgatja. Mielőtt bárki is a felett kezdene el örvendezni, hogy a feröeriek végre megsajnálták a bálnákat, fontos leszögezni, hogy koránt sem erről van szó. Több kutatás is kimutatta, hogy a tengerek elszennyeződése miatt a bálnák húsa manapság annyi egészségre káros anyagot (elsősorban nehézfémeket és PCB-t) tartalmaz, hogy annak fogyasztása már kis mennyiségben is komoly rizikóforrás. Különösen a Parkinson kór, a magas vérnyomás és az érelmeszesedés hozható összefüggésbe a bálnaevéssel.

Lehet tehát, hogy a képeken szereplő állatok a feröeri bálnavadászat utolsó áldozatai közé tartoznak. Az azonban, hogy a pilótabálna és a többi tengeri állatfaj boldogabb jövő elé néz-e, erősen kétséges.

3 megjegyzés:

Ágoston Dániel írta...

Tisztelet!

Elolvastam a cikket és látva a blogomra való hivatkozást, utólagos engedelemmel kiigazításként közöltem a Skandináv híradó írását a saját felületemen. Előző, a vitát kiváltó cikkünkben sok dolgot pontatlanul közöltünk, amely rossz fényt vethet a blog hitelességére. Éppen ezért vállalva hibánkat és pontatlanságunkat közöljük az említett oldal korrekcióját. A kritikát és a kiigazítást köszönjük, a pontatlanságért elnézést kérünk.

Ágoston Dániel, az Ellenkultúra szerkesztője
http://ellenkultura.blogspot.com/

Zsolt írta...

Itt egy pár észrevétel, amit az ellenkultura.blogspot.com-on tettem közzé:

Kedves Dániel, megtisztelő, hogy átvettétek a feröeri bálnavadászattal foglalkozó írásomat. Bár mindenki ilyen lelkiismeretesen adna helyet az ellenvéleményeknek, korrekcióknak. Szeretnék még hozzátenni (illetve kiemelni) egy pár dolgot, főleg annak ürügyén, amit Orsinak válaszoltál (http://ellenkultura.blogspot.com/2008/11/rzsa-flores-eduardo-oh-ezek-civilizlt-s.html).
Először is: teljesen megértem a bálnavadászat ezen formája fölötti felindulásodat. Valóban egy olyan gyakorlatról van szó, ami kegyetlen, idejét múlta, és aminek a mai világban nincs helye. Ugyanakkor fenntartom, hogy a bálnavadászat , illetve általában az állatok leölésének ipari módja cinizmusában legalább ennyire kegyetlen. Csak a bálnáknál maradva: az ipari vadászat (amelyben Norvégia, Japán és Izland jár az élen) jóval hatékonyabb, mint a cikkben leírt primitív fajta, hiszen modern technológián alapul, mely esélyt sem ad az állatoknak. A bálnákat helikopterrel vagy radarral lokalizálják, nagy sebességű hajóval kergetik (sokszor órákon át), majd lelövik, ami után azok nem ritkán órákig haldoklanak. A feröeri vadászattal kapcsolatban nem éppen a „pofátlanság” az, ami annyira bánt sokakat? Azaz hogy nyíltan, a szemünk láttára barbárok, míg mások elegánsan, diszkréten tesznek sokkal nagyobb károkat?

A másik dolog, amire szeretném ismét felhívni a figyelmet, az az, hogy nem szabad csupán arra koncentrálnunk, hogy egy adott állat milyen körülmények között pusztul el. Természetesen nagyon fontos, hogy ha meg kell ölnünk egy állatot, akkor azt a lehető leghumánusabb, legfájdalommentesebb módon tegyük. Abban is igazad van, hogy egy állatnak kevesebb szenvedéssel jár egy modern vágóhídon, mintsem a feröeri partokon elpusztulni. A halál módjánál azonban talán még fontosabb, hogy azt megelőzően hogy élt az állat – és itt a modern állattartási módszerekre nemigen lehetünk büszkék. Csak egy kiragadott példa: egy átlagos disznó egész életét úgy éli le, hogy nem látja az eget, és nem tud megfordulni (soha!), hiszen annyi hely áll rendelkezésére, mintha egy németjuhászt két székülésnyi területen tartanál állandóan. És akkor még nem beszéltünk az igazi durva dolgokról: hogy mivel etetjük, mennyit szállítjuk étlen-szomjan (nem ritkán 48 órát egy kamionba bezsúfolva), és milyen gyógyszerekkel tömjük. Lehet, hogy egy ilyen állatnak éppen a vágóhídi percek a legkellemesebbek az életében.

Végül arról az érvről, hogy ezeket az állatokat erre a célra „csináltuk”: ez igaz, de attól még fiziológiailag ugyan úgy képesek a szenvedésre, mint a többiek. Az, hogy jobb-e nem megszületni, mint egy szenvedéssel teli életet leélni, élni, inkább filozófiai kérdés, de az a sugallt érv, hogy a tehenek, csirkék, marhák stb. örüljenek, hogy egyáltalán megszülethettek, mert erre nem került volna sor, ha történetesen nem ennénk meg őket – nos ez szerintem nem állja meg a helyét.

További jó blogozást, minden jót.

nandus írta...

Szia,

Én azt szeretném megtudni, hogy ezeket az anyagokat honnan szerezted! Mennyire hitelesek, illetve van e valami forrás amit meg tudsz nevezni.
Válasz rményében majd többet látogatom az oldalad! :)
Köszönöm